A bírák választásáról

A Bíróság munkájában az Európa Tanács valamennyi tagállamából egy-egy bíró vesz részt. Az Egyezmény 21. cikke szerint „a bíráknak a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük és vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szakértelemmel bíró jogásznak kell lenniük”.

A választási eljárás két részből áll: (i) a nemzeti jelöltállítási eljárásból, amelynek eredményeként az adott állam egy háromfős jelöltlistát nyújt be az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, és (ii) a Parlamenti Közgyűlés eljárásából, amelynek során a közgyűlés képviselői értékelik a jelöltek alkalmasságát, és a három jelölt közül megválasztják a bírót.

A nemzeti jelöltállítási folyamat

A Parlamenti Közgyűlés 1646 (2009) sz. határozata előírja, hogy a jelöltek kiválasztására irányuló tagállami folyamatnak demokratikusnak, átláthatónak és diszkrimináció-mentesnek kell lennie. A tagállamoknak ezért nyilvános és mindenki számára nyitva álló pályázatot kell kiírniuk a jelölt-aspiránsok számára.

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága útmutatót bocsátott ki a bírójelöltek kiválasztásának folyamatáról, amely – többek között – a következőket tartalmazza:

  • A kiválasztási eljárásnak kiszámíthatónak kell lennie és előre meghatározott szabályokon kell alapulnia. Az eljárási szabályokat nyilvánosságra kell hozni.
  • A jelölteknek szóló felhívást széles körben nyilvánosságra kell hozni, olyan módon, amely valószínűsíti, hogy az alkalmas jelöltek nagy többségének tudomására jusson.
  • Ésszerű időt kell biztosítani a jelentkezések benyújtására.
  • A jelöltek kiválasztását végző testület összetételének kiegyensúlyozottnak kell lennie, a tagoknak rendelkezniük kell a szükséges tudással, bírniuk kell a közvélemény tiszteletét és bizalmát.
  • Minden komolyan vehető jelentkezőt meg kell hallgatni.
  • Ha a kormány eltér a kiválasztást végző testület javaslatától, ennek megfelelő – és a jelöltekkel szemben támasztott követelményrendszeren alapuló – indokát kell adni.
  • A jelölteknek a két hivatalos nyelv (angol és francia) legalább egyikét magas szinten kell beszélnie, a másikkal kapcsolatban pedig legalább passzív nyelvismeret szükséges.
  • A jelölteknek nemzetközi közjogban jártasnak kell lenniük, a jogi munkában való gyakorlati tapasztalat előnynek minősül.
  • A listának mindkét nembéli jelölteket tartalmaznia kell.

Amikor egy állam benyújtja a jelöltek listáját a közgyűlésnek, a jelöltek kiválasztásának módjáról is számot kell adnia. Ha nincs három alkalmas jelölt a listán, a Parlamenti Közgyűlésnek el kell utasítani a listát. Ha a nemzeti jelöltállítási folyamat nem volt tisztességes, átlátható és konzisztens, akkor a közgyűlés elutasíthatja a listát akkor is, ha a jelöltek egyébként alkalmasak lennének.

Folyamat az Európa Tanácsban

A tagállamnak a hazai kiválasztási eljárást követően első körben – legalább három hónappal a lista benyújtási határidejét megelőzően – el kell juttatnia a listát egy héttagú tanácsadó testülethez, amely megvizsgálja a jelölteket, és állást foglal arról, hogy megfelelnek-e a követelményeknek. A tanácsadó testület véleménye (amely nem kerül nyilvánosságra) nem köti a tagállamot, de eljut a Parlamenti Közgyűlés tagjaihoz.

Ha a tanácsadó testület a három jelöltet elfogadhatónak tartja, vagy a tagállam a testület véleménye ellenére benyújtja a listát a Parlamenti Közgyűlésnek, a közgyűlés egy 22, jogi szakértelemmel rendelkező tagból álló bizottsága vizsgálja meg a jelöltek alkalmasságát. A bizottság meghallgatja a jelölteket, majd rövid vita után titkos szavazást tart, amelynek alapján jelentést készít. Ha minden jelölt alkalmasnak bizonyul, és a lista megfelel a nemek közötti egyenlőség követelményének, a bizottság jelentésében elfogadásra javasolja a listát (általában annak megjelölésével, hogy a bizottság kit tart a legmegfelelőbb jelöltnek), ha pedig nem, akkor a lista elutasítását javasolja. A Parlamenti Közgyűlés általában követi a bizottság ilyen tartalmú javaslatát, és pl. a szlovák és az azeri listát elutasította (2013-ban, illetve 2014-ben).

Ha a bizottság elfogadásra javasolja a listát, a Parlamenti Közgyűlés titkos szavazással választ bírót a listán szereplő három személy közül. Az első körben a szavazatok abszolút többsége szükséges a bíró megválasztásához. Amennyiben egyik jelöltnek sincs ilyen többsége, úgy azt a jelöltet választják bírónak, aki a második körben a legtöbb szavazatot kapja.