A bíróságról

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) a leghatékonyabb nemzetközi emberi jogvédelmi mechanizmus, amely a magyar hatóságok jogsértéseivel kapcsolatban a sérelmet szenvedett személyek rendelkezésre áll. Az Egyezmény az Európa Tanács égisze alatt jött létre, amelyet a II. világháború után hoztak létre Európa államai abban a reményben, hogy megfelelő keretet biztosít a közös ügyek megtárgyalásához, és ekként az európai béke fenntartásához.

A II. világháború borzalmai, az egyénnek a totális állammal szembeni kiszolgáltatottságával kapcsolatos dermesztő tapasztalatok indították arra a Tanács tagállamait, hogy alig több mint öt évvel a háború vége után elfogadják az Egyezményt attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az alapvető szabadságok „az igazság és a béke alapjai a világon”.

Az Egyezmény és utóbb elfogadott kiegészítő jegyzőkönyvei egyrészt a védett jogok és szabadságok felsorolását tartalmazzák, másrészt azokat a szabályokat, amelyek alapján létrejött az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság). A Bíróság őrködik az egyezményes jogok betartása fölött, és kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy nem csupán megállapíthatja a jogsértést, illetve ajánlásokat fogadhat el annak orvoslására, hanem érdemi szankcióval – kártérítéssel – sújthatja az Egyezményt megsértő államokat.

A Bíróság munkájában az Európa Tanács valamennyi tagállamából egy-egy bíró vesz részt. Az Egyezmény 21. cikke szerint „a bíráknak a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük és vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szakértelemmel bíró jogásznak kell lenniük”. A bírákat az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése a részes állam által benyújtott, három jelöltet tartalmazó listából választja szótöbbséggel kilencéves időszakra (az újraválasztás lehetősége nélkül).

Az Egyezmény jogvédelmi rendszere arra a feltételezésre épül, hogy a részes államok tiszteletben tartják az Egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeiket, és ezért hazai jogrendszereiket úgy alakítják ki, hogy azok megfelelő orvoslást nyújtsanak az egyezményes jogok megsértésének esetére. Emiatt a Bírósághoz abban az esetben lehet panasszal fordulni, ha a panaszos a hazai hatóságoktól nem kapott megfelelő orvoslást a sérelmére, vagy ennek megkísérlése eleve reménytelen volt (tehát pl. hiába indított Magyarországon kártérítési pert a jogait megsértő hatóság ellen, a magyar bíróság elutasította, vagy pedig itthon nem is volt lehetősége pert indítani).

Ha a Bíróság megállapítja a panaszos jogainak megsértését, úgynevezett igazságos elégtétel – a jogsértés

mértékével arányos pénzösszeg – megfizetésére kötelezheti a jogsértő az államot. Kivételesen előfordul, hogy ezen túlmenően a bíróság olyan további speciális intézkedéseket is előír az állam számára, amelyek a jogsértés orvoslásához szükségesek (pl. kisajátítási ügyekben annak előírása, hogy az állam adja vissza a kisajátított dolgot, vagy fizesse meg annak valós értékét). Amennyiben egy egyéni panasz rendszerszintű hiányosságból fakad (pl. egy rossz jogszabály eredménye), a Bíróságnak lehetősége van általános intézkedések előírására is. Az államoknak egyezményes kötelessége a Bíróság rendelkezéseit megfelelően végrehajtani.

Részletes ismertetés a Bíróságról és annak eljárásáról itt található.